A vidéki házak csendje és békéje gyakran elfedi a rejtett veszélyeket, amelyek a sötétség szövetében lapulnak. A férfi, aki egyedül élt a házban még mindig nem heverte ki azt a nyár délutáni megrázkódtatást, amiből a kisunokája semmit sem vett észre és amiről a családja semmit sem tudott. Soha sem volt jó alvó. Házas koráig gyakran voltak rémálmai. Első találkozásuk a párjával olyan volt, mint egy villámcsapásszerű felismerés. Mint aki lelkének másik felére talált. Olyan volt mintha régen ismernék egymást, ismerős vágyakkal, közös szenvedéllyel. Egy közös barátjuk mondta: ti ikerláng vagytok. Fiatal házas korukban Rachel felébredt abban a pillanatban amikor Erik rémálma beindult. Az érintése azonnal elűzte a látomást. A különös terápia hatására a rossz álmok fokozatosan megszűntek. Így is volt egész életükben, míg a felesége egészséges volt. Attól a naptól, hogy a felesége a kard éjszakáján kórházba került a lidérces álmok is visszatértek. Csak akkor tudott aludni, ha a kutya karnyújtásnyi távolságon belül volt. Rex mintha tudta volna ezt, azonnal az ágy mellé heveredett mihelyt Erik lefeküdt. Egy éjszaka, amikor a hold fagyos fénye éles kontúrokat rajzolva ezüstösen világította meg a késő őszi tájat, valami ébredezett a sötétség mélyén. Az árnyak tapinthatóan mélyebbé váltak, mintha egy láthatatlan erő árnyékot vetett volna mindenre, amit megérintett. Az alvó összerándult álmában. Úgy érezte, hogy az éjszaka hűvös levegőjén át egy testetlen, de nagyon is valódi, gonosz lény közeledik hozzá. Egy ősi démon, a sötétség egy kisebb fejedelme akarja elfoglalni a testét. Erik felesége elvesztése óta sokat foglalkozott ezotériával, főként az ikerláng izgatta. Úgy gondolta, hogy a felesége valami gonosz tervet követő sötét erő martaléka lett. Azt is tudni vélte annak a terve az, hogy birtokba veszi egy ikerláng mindkét testét, hogy a szellemvilágban lelkeiket újra egyesítse az eredeti lélekmezőben. Majd egyetlen lélekként saját testben lép be a való világba. Bízott abban, hogy elegendő ereje van a szétválás megakadályozására és így alakot öltve be tud lépni az emberek világába. Emberi alakban, de hatalmát megőrizve jóvátehetlen károkat tudott volna okozni. Az ikerláng női részét már megkaparintotta, és most őrá vadászik. Egy régi legendában olvasta, hogy a kutyák hatalommal rendelkeznek és meg tudnak óvni bármitől, ami az éjszaka mélyéről előbújni képes. Úgy gondolta, hogy Rex egy percre sem téveszti szem elől őt. Követi minden lépesét mert tudja, hogy a támadás megismétlődik mert ismeri ennek a sötét erőnek a célját. Abban bízott, hogy ez a hűséges állat ősi tudás örököse, vérvonala ezer nemzedéken keresztül töretlenül ível egészen a kezdetek legendás Őrzőiig. Rex valóban azonnal érzékelte, az alvó nyugtalanságát és egy pillanat alatt teljesen éberré vált. Az ágy mellé állt készen arra, hogy megvédje az alvót. Az álombéli szörny meg sem állva, könnyedén félresöpörte a vajákosok védővonalait és már ott volt a szobában. Az alvó érezte, ahogy szoba levegője sírhideggé válik. A kutya látta a férfi eltorzult arcán, hogy rémálmok martaléka lett. Kegyetlen hűséggel lepergett előtte az első támadás, aminek a felesége áldozatul esett. Álmában újra élte a mezőn történteket is. De álmában is tudta, hogy a Rex elállta a közeledő démon útját és megállítja. Látta amint szemei bíbor tűzben izzanak fel, ahogy őseinek hatalma elemi erővel támad fel benne, dübörgő morgása csontig hatolt. Az álom a szellemvilágba vitte ahol hatalmas harcosok foglalták el a teljes látómezőt. Az ezüst páncélos harcos sisakja minden kétséget kizáróan egy farkasfejet védelmezett. Ő egy bíbor fényben izzó kardot forgatott káprázatos gyorsasággal. A csapásai célt értek, de mégis céltalanok voltak mert az ellenfélnek nem volt szilárd teste a fegyverén kívül. A démon fegyvere egy katana volt a japán szamurájok hosszúkardja. A fegyver feketén villámlott, nagyon ismerősnek tűnt az álmodónak. Az emberfeletti harcosok ádáz dühvel csaptak össze, a pengék találkozásakor bíbor és fekete villámok lobogtak, mennydörgésszerű zajjal. A férfi hirtelen felismerte a fekete fegyvert és beléhasított, hogy hol látta ezt a kardot és a tűzvörös szemeket, hogy az amit lát nem álom, hanem egy tébolyult valóság újra élése. Az álom ismét váltott. Rex egy démonnal harcolt. A démon minden igyekezete hiábavaló volt, képtelen volt áttörni a kutya védelmét. Az álom újra váltott a téboly valóságába: az ezüst farkas mintha előnybe került volna. Gyorsabb volt és egyre többször félresöpörte a fekete villámokat. Látszólag céltalan csapásainak hatására nagyon lassan körvonalazódni látszott egy teljesen valószínűtlen, de még mindig nagyon erős létforma. A fekete hosszúkard csapásai viszont ritkán értek célt és nem sok kárt tettek. A hosszú harc lassan eldőlni látszott. Az álom valóságában sem állt jól a démon ügye. Rex rendíthetetlenül küzdött és azt vette észre, hogy minden ütközéssel nő az ereje. A démon itt is kezdett alakot ölteni, de már nem sok volt hátra neki. A hű testőr szeméből bíbor tűzsugár vágódott ki és a démon a való világban semmivé vált. A szellemvilágban az ezüst harcos utolsó csapását mérte ellenfelére. A démon mindkét álomvilágban elenyészett egy borzalmas visítással, amiben, emberfeletti düh, csalódottság és léten túli fájdalom keveredett. Az alvó arca kisimult mikor Rachel érintése eltörölte a rémálmok emlékét és szelíd mosollyal az arcán békésen aludt reggelig. Mikor felébredt, a kutya boldog farkcsóválással üdvözölte. Reggel a közeli város kórházában döbbent csapat állt egy műszerekkel körülvett ágy mellett. Rohanva érkeztek, egy elementáris erejű sikoltás hallatán. A hang egy nőtől származott, aki hónapok óta feküdt öntudatlan állapotban, üres elmével. Most az arca színesedni kezdett a pulzusa gyorsult. Az életfunkciók szemlátomást kezdek helyreállni. A szeme még csukva volt, de a szemhéj alatt jól látszottak a szemmozgások. A hónapok óta mozdulatlan EEG író karja megrezdült és egyre nagyobbakat lengett ki, a normális felé tartva. A főorvos nagyot sóhajtott: „Amit itt látunk az teljesen lehetetlen, de mégis megtörténik. Megyek, telefonálok Eriknek