MEMENTO VARIÁCIÓK

Azt mondják eljön az idő. Igaz. Látom amikor közeledik. Nagyon ritkán. Amikor nincs szerencsém. Néha amikor hirtelen hátra fordulok, látom amint beugrik a legközelebbi sarok mögé. Helyesen teszi. Nem látom szívesen. Magas fickó, csuklyás köpenyben. Az arcát elrejti a csuklya. Jobb is. Van elképzelésem az arcáról. Nem szívesen látnám. Ő a Csuklyás, akinek van ideje. Nekem kevés időm van. Az is fogy. Ahányszor észreveszem, hogy a sarkamban liheg, mindig fogy valamennyi. Jobb nem hátranézni? Mindegy. Ő írja a szabályokat.  Ha nem akarok bújócskázni, majd elém toppan. Ha akar. Amikor elém áll tudni fogom, már nincs. Időm. Semmi. Csak a Csuklyás. Menni kell.

           Az idő mindig ott van. Nem kopogtat, nem kér bebocsátást. Csak közeledik, kerülget, lopakodik a hátad mögött. Amikor észreveszed, fogy. Tudja, hogy előbb-utóbb minden út elfogy. Magas, csuklyás alak.  Arcát elrejti a mély csuklya, de jobb is. Aki egyszer megpillantja, az már tudja, mit jelent. Néha meglátod. Egy sarok mögött, egy árnyékban megbújva, a köd peremén. Nem mozdul, csak ott áll és vár. Időtlen idő. Ha hátra nézel, mindig egy lépéssel közelebb settenkedik. Akinek esze van tudja, hogy nincs menekvés. Lehet sietni, elodázni, magyarázatokat keresni, de az idő nem alku tárgya. Egyszer minden út összefut. És akkor a Csuklyás ott lesz. Mert az  út nála ér véget. Nincs alku, nincs halasztás. Csak egy pillanat van, az utolsó. A Csuklyás megmutatja az arcát, és te megérted: itt az idő.  

          Az idő nem vár. Nem kér engedélyt, nem alkudozik. Csak eljön. És amikor eljött, már késő. Magas, sötét, árnyalak, csuklyában. Köpenye suhogását hallani sem lehet, csak a jelenlétét érezni. A levegő lehűl, lefagysz amikor a közeledben van. Nem látod, csak tudod, hogy ott van. Ha meglátod, veszítesz. Időt. Minden egyes hátra vetett pillantás egy szelet az időből, amit már sosem kapsz vissza. Ő közelebb lép. Tudja, hogy előbb-utóbb megállsz. Mindenki megáll. Nincs kivétel. Nincs menekülés. Az utak elvezetnek, a döntések összefutnak, és a végén csak egyetlen út marad: az övé. Amikor eléd áll, nincs visszaút. Nincs kérdés. Nincs könyörgés. Csak a csuklyája mélyén tátongó üresség. A hely, ahova minden idő zuhan, minden elpazarolt másodperc, minden utolsó lehelet. És akkor rájössz: az idő sosem a tiéd volt. Csak kölcsön kaptad. És most visszaveszik.