ÖLELJ ÁT SEGÍTEK

A hatalmas, évszázados tölgy magányosan terpeszkedett a földes út szélén, törzsét évszázadok növelték akkorára, hogy két ember sem érte át. A tiszteletet parancsoló lombkorona zöld boltozata, hatalmas árnyékot adott a vándoroknak és menedéket a madaraknak. A környékbeliek hatalomról suttogtak. Az arra vetődők tisztelettel tekintettek rá, mint egy bölcs öregre, aki mindent látott és mindent tudott. Egy nap, kimerült vándor heveredett le a fa alá. Hosszú ideje volt úton, válaszokat keresett. A világa kusza volt tele kérdésekkel, halogatott döntésekkel, amelyek annyira nyomás alatt tartották, hogy cselekvőképtelenné vált tőlük. Egy időre el akart szakadni a világtól, amelyben a maga helyén kulcs szerepet töltött be. Túl sok függött a döntéseitől, amelyeket tőle vártak. Így jutott el ide.  Ahogy ott feküdt olyan érzése támadt, hogy a lombkorona figyeli őt. Nem volt kellemetlen érzés, nem olyan mintha leselkednének rá. Inkább segítőkész érdeklődésnek tűnt. A tölgy vonzotta, mintha hívná, mintha tudná, hogy most van szüksége rá. Felállt és lassan a törzshöz lépett, és az ujjaival megérintette a durva kérget. Az érintés egy önkénytelen mozdulatsort váltott ki, amelynek végén mindkét karjával átölelte a fát. Úgy tűnt, hogy a tölgy ezt akarja. Érezte, ahogy a melegség lassan átszivárog a tenyereibe, fa kezdett életet lehelni belé. A vándor a törzshöz szorította az arcát és mély levegőt vett. Abban a pillanatban, mintha a mindenség elcsendesedett volna. Az idő megállt, a világ mozdulatlanná dermedt, nem volt többé rohanás, a félelem eltűnt, csak egy hatalmas erő lenyűgöző nyugalma létezett. Hallotta a nedvek lassú áramlását a törzsben, érezte, ahogy a mélybe nyúló gyökerek, a föld ősi erejével töltik fel. Az erő ellenálhatatlanul áradt szét a testében. A lombkorona az eget érintve sugározta a lelkébe a szabadító és oltalmazó energiát. A férfi időtlen nyugalmat szívott magába. Egy darabkát kapott a fa hosszú életéből, végtelen emberen túli nyugalmat és egy cseppnyi bölcsességet, amely megmutatta, hogy nem kell mindent azonnal tudnia. Ahogy elengedte a fát, a korlátlan szabadság érzése öntötte el