Tengeri társasutazáson vagyunk. Egy vidám csapat. Most éppen Genovába érkezünk. A kikötő színes forgatag. A tenger illata még ott lebeg a levegőben, amikor a hajó pallóján átlépnék szárazföldre. Visszafordulok a kabinba a táskámért. Csak egy pillanatot késtem. Mire újra a kijárathoz érek, a színes kikötői forgatag eltűnt, mintha egy másik valóságba léptem volna. A városképre pillantok, de semmi sem ismerős. A kikötő fényeit egy furcsa, homokszínű külvárosi arab utcakép váltja fel. Mire leérek a pallón, már arra sem emlékszem, hogy hajón jöttem. Mintha már jártam volna itt, mégis minden idegen. A megérzéseim vezetnek, elindulok egy irányba, remélve, hogy visszatalálok. Ahogy haladok, az alkonyat gyorsan sötétséggé válik. A város árnyai megnyúlnak, az utcák kihaltak. Egyre jobban eltévedek a sötétbe borult Budapesten, ahol semmi sincs ott, ahol lenni kellene. A Rákóczi úton villamos csörömpöl el mellettem, éppen az, amelyik visszavitt volna, de már túl késő. Egyre mélyebbre süllyedek az ismeretlenbe. A következő villamosra felkapaszkodom, remélve, hogy visszavezet a fénybe, de mikor leszállok, újra ott vagyok az arab negyedben és egy végtelennek tűnő magas fal mentén gyalogolok. Világos van, az árnyak eloszlanak, és egy arab piacon találom magam. Az árusok szemében ellenség vagyok, tapintható a rosszindulat. Mi történhetett?élda szöveg