Szeretek játszani! Mondhatnám, hogy a játék az életem, ha volna. Nemcsak játszani szeretek, hanem táncolni is. Nagyon szeretem a mások táncát is nézni. Gyönyörű az árnyak tánca a falon, és a lángnyelvek tánca. Elbűvöl mikor a lángnyelvek árnyéka táncol a falon. Szeretem, amikor emberek árnyéka táncol a falon. Az egyenesen boldoggá tesz amikor minden a helyére kerül és az emberek és a lángok velem együtt táncolnak, de ez sajnos ritkán jön össze. Szeretek játszani tulajdonképpen mindennel és mindenkivel. Játék az életem! Ja nem, az csak az embereknek van! Mindig elfelejtem. Bármikor készen állok egy kis játékra. Keresem a lehetőséget és egyet sem hagyok ki, szükség esetén megteremtem azt. Szeretek nagyon játszani képekkel, hangokkal. Főleg a mások fejében. Kedvenc játszóterem az éjszaka. Az éjszakai játék egy remek kis szertartás. Nagyon fontos a sorrend. Zaj, árnyék, a kettő együtt azután az álom. Egy kis reccsenés vagy nyikorgás a megfelelő pillanatban olyan hatást tud kiváltani, hogy betegre röhögném magam, ha egyáltalán lennék. Röhöghetek akármilyen hangosan, ha akarom senki sem hallja meg. Azt is szeretem játszani, hogy elbújok az ágy alá. Ez gyerekeknél különösen bejön. Volt, akinek a szülei kénytelenek voltak más lakásba vinni a gyereket. Pedig csak egyszer történt meg, hogy kölyök benézett az ágy alá. A szekrény is nagyon jó játék pláne rossz alvóknál. Persze csak ha nyikorog az ajtó. Szóval, ha rossz alvó, megvárom amíg megunja a sötétbe bambulást amíg lecsukódik a szeme, van, amikor olyan közelről nézem, hogy megérinthetne, ha lehetne. Teszek egy lépést a szekrény felé, padló nyikordul a szeme felpattan. Álldogálok egy kicsit míg lecsukja. Újabb lépés újabb nyikor. Álldogálás. Szem becsukódik. A szekrény ajtó nagyot nyikordul. A fejére húzza a paplant moccanni se mer. Megvárom amíg előmerészkedik a paplan alól és akkor lebegni kezd a függöny. Ez csak akkor jó, ha az ablak amúgy csukva van. Aztán jönnek az árnyékok a falon, ami erre a célra hol kivilágosodik hol elsötétül mintha bevilágítanának az ablakon, de persze nem. Amikor megint elbújik hagyom elaludni és álmában jövök elő. Ekkor szoktak ordítva felébredni és felébred a párjuk is, aki odafordul megnézni, hogy a pacimnak mi baja van. Ekkor jön a legjava. Az emberem agyában elcserélem a párja képét a magaméval. A párja remélt ismerős arca helyett az én pofámat látja (valamelyiket). Ilyenkor, előfordulhat ágyneműcserétől szívmegállásig bármi.
Ha felriadsz arra, hogy valaki álldogál egy sötét sarokban vagy éppen az ágyad mellett, jobb, ha nem áltatod magad, ott vagyok. Ha nem mersz benézni az ágy alá, jól teszed.