GOLDI HAZATÉR

A sötétség hirtelen eloszlott. Zöld és kék. Zöld füvön feküdt és az ég kéklett felette. Mindenhol rokonok hancúroztak a kellemes melegben. Nagy fekete testvér állt mellette, aki barátságosan nézte. Goldi megkérdezte: - Mi ez a hely? -  A nagy testvér így szólt: - a nevem Rex, én vagyok, aki majd a Kérdést felteszi. Ez az a bizonyos mező a szivárványon túl. - Akkor én meghaltam?  - kérdezte Goldi.  - Még nem haltál meg, még választhatsz. Ők, aki kiket itt látsz élek. Megéheznek, megszomjaznak elfáradnak, mint azelőtt. Enni és inni jut nekik jut nekik bőven és puha ágy várja őket, ha aludni akarnak. Így élnek itt ameddig csak akarnak, akár örökké is. Ez az egyik lehetőség, amit választhatsz. -  Ez valami csodálatos, egy közölünk való kívánhat jobbat? Ez volt Goldi első gondolata, de azért megkérdezte: - Mit lehet még választani? -  Rex ránézett és megkérdezte: - Mit szeretnél jobban itt játszani örökké vagy azokkal lenni, akiket a legjobban szeretsz? Miért engem kérdezel, mikor a kicsi szívedben ott a válasz. -  Ha választhatok akkor Emivel és Erikkel szeretnék lenni. - vágta rá Goldi. - Ugye tudod, hogy amikor az emberek meghalnak akkor örök álomra hajtják a fejüket. Csak akkor lehetsz velük, ha te is az örök álmot választod.  - Azt fogom választani, de ők, akik itt játszanak miért nem választották azt, hogy ember társaikkal maradnak bármi áron? - kérdezte Goldi. Rex komolyan válaszolt: - Ők nem választhatnak. Játszadozó társaink közül soknak él a gazdája. Ők nem választhatnak mert csak az örök álomban csatlakozhatnak a gazdájukhoz. Amikor a gazda meghal elé mennek, hogy átvezessék a szivárványhídon és együtt hajtják örök álomra a fejüket. Lásd ott siet egy a Híd felé, szinte repül. A többieknek, akiket itt látsz soha nem volt ember társa, egyikük sem tudta milyen érzés szeretni és szeretve lenni. Sokan csak kóboroltak rövid életükben, sokat megkínoztak és megöltek. Sokat vízbefojtottak mikor megszülettek. Ők ezért nem választhatnak. Ők a gazdátlanok és árvák, akiket megaláztak megnyomorítottak, megkínoztak vagy elpusztítottak.  Itt újra épekké és erőssé válnak, az Örök Gazda kezének érintésétől, újra élnek boldogan és biztonságban az Ő szeretetében. A Gazda Ő, aki mindenért kárpótol. - Mi lesz velük, ha már megunták az játszadozást és végképp megpihennének? - kérdezte Goldi. - Akkor lefekszenek a Gazda lába elé és akkor Ő beengedi őket egy olyan ember álmába, aki úgy halt meg, hogy soha nem szerették és mindkettőjüknek örök álmot ad. - Szeretném látni ezt a csodálatos Gazdát. - Csak akkor láthatod, ha Őt választod, de akkor Emit és Eriket soha nem látod többé.  - Akkor nem kell. Most már nagyon szeretnék Emivel és Erikkel lenni. - Így Goldi. Rex nagyon elkomolyodott: - Ugye tudod, hogy csak álom leszel az álmukban ők rólad álmodnak és te róluk?  - De ebben az álomvilágban együtt leszünk?  - Igen. Együtt.  - Örökre?  - Igen. Örökre.  - Akkor menni akarok, őket választom. Mit kell tennem? - Én Rex most felteszem a Kérdést és a válaszod örökre szól: Akarod Emivel és Erikkel megosztani örök álmukat? Ha a belegyezel, újra leszáll a sötétség. Te elindulsz egyenesen és mész amíg meglátod a fényt a kis ház ablakában. Akkor elkezdődik álmod, amely örökké tart. Várom a választ. - AKAROM! – Akkor indulj, álmotok békés lesz és örök. Másnap reggel a menhely dolgozói csendben álltak körül egy fekhelyet. Goldi az az öreg golden retriever, akinek nemrég haltak meg azok, akiknek társa volt, elaludt az éjjel. Goldi az oldalán feküdt. Az arca nem tükrözött szenvedést kisimult és békés volt. – Olyan mintha otthon aludna. – suttogta valaki.  - Otthon alszik, álma békés és örök - suttogta egy sóhajnál is halkabb hang mögöttük.  Az önkéntes megperdült és még látta eltűnni a nagy fekete kutyát.